Csak nem hibázni! Minden bizonnyal ez a gondolat is meg-megfordul a Manchester United játékosainak fejében, mert bár a csapat jó formában van, és ellenállhatatlannak tűnő módon menetel a Premier League-ben, az elmúlt két év bajnoka, a Chelsea szívósan tartja a lépést a listavezető Vörös Ördögökkel.

A két csapat között hosszú ideje állandósulni látszó hatpontos differencia megtartásának alapfeltétele Sir Ales Ferguson tanítványainak részéről, hogy begyűjtsék aktuális bajnoki meccsük három pontját, ami többnyire nem is szokott gondot jelenteni. Február utolsó szombatján a Craven Cottage-ra szólította a sorsolás Rooneyékat, ahol a szokás szerint a mezőny második felében tanyázó, de a nagycsapatokra rendre veszélyes Fulham várt a prominens vendégre.

A Manchester kezdőcsapata mindössze egy helyen változott a Lille elleni hétközi győztes BL-meccshez képest: a Sir Alex által pihentetett jobbhátvéd, Gary Neville helyét Wes Brown foglalta el. A hazaiaknál Chris Coleman ezúttal az amerikai McBride-ot hagyta fel egyetlen ékként, viszont megerősített középpályával készült fel a várható vendégrohamokra.

A vártnál bátrabban kezdett a hazai csapat, és bár komoly helyzet nem alakult ki az első negyedórában, egyértelműen a Fulham irányította az összecsapást. A manchesteriek nem hogy épkézláb támadást nem vezettek, de a vendégek hátsó alakzata is meglehetősen bizonytalannak tűnt.

A legnagyobb - és a MU védősorától meglehetősen szokatlan - megingás a 17. percben következett be, amikor Brown indításával az Evertontól a télen szerződtetett Davies próbált kibújni, Vidic Van der Sarra, Van der Sar Vidicre várt, a labda végül McBride elé pattant, aki megkerülve a kapust remek helyzetfelismeréssel a hosszú sarokba helyezte a labdát.

A bekapott góltól felébredt a bajnokesélyes, és Ronaldo révén postafordultával egyenlíthetett volna, a portugál cselgép azonban keresztbe lőtte a kapu előtt a labdát. Az első félóra végén aztán a Fulham német légiósa, Voltz gondolta úgy, hogy ha már a manchesteriek is hibáztak védekezésben, miért ne tehetné meg ugyanezt ő is: nagyon csúnyán elpattant a labda a jobbhátvédtől, Rooney lecsapott rá, keresztbeívelt labdáját pedig Giggs éles szögből, nem kis szerencsével pörgette a jobb alsó sarokba.

A második félidő elején a Fulham ott folytatta, ahol az első végén abbahagyta: előbb Davies lövését tolta ki Van der Sar óriási bravúrral a bal alsó sarok elől, majd a csapatkapitány Brown beadását Radzinski a felső lécre fejelte.

Mindkét csapat támadó felfogásban játszott, és némi meglepetésre a Fulham továbbra is lényegesen több veszélyt jelentett Van der Sar kapujára, mint a MU Lastuvkáéra. A félidő derekán aztán átvette az irányítást a vendégcsapat, Giggsék mezőnyfölénye helyzetekben azonban továbbra sem mutatkozott meg.

Szimpatikusan küzdött a Fulham, hiszen a fiatal menedzser, Chris Coleman a kiscsapatok szokásától eltérően nem a meglévő egy pontot igyekezett őrizni, hanem győzelemre játszott, és John, valamint Helguson személyében két csatárt is pályára küldött a hajrában.

Aztán elérkezett a 88. perc, és az egész meccsen semmit nem mutató Ronaldo megindult a bal oldalon, befelé cselezett, majd kilőtte a bal alsó sarkot.

A Fulham végig nagyszerűen küzdött, azonban a Manchester United - ha némi szerencsével is - begyűjtötte a Chelsea trónfosztásához elengedhetetlenül szükséges három pontot.

Premier League, 28. forduló:
Fulham - Manchester United 1-2 (1-1)
gól: McBride (17.), illetve Giggs (29.), Ronaldo (88.)